Generációk együttélése: Baby boomerek (1946-1964), a gazdasági rendszerváltók
No, ez vagyok én! Ráadásul feleségestül, barátostól, osztálytársastól. Előre is kérem ezért szíves elnézéseteket, ha a szokásosnál ingerültebben reagálok a nemzedékemről alkotott tudományos kutatói véleményre.
Steigervald szerint a boomerek önzők, poroszos gondolkodásúak és a hagyományos értékeket képviselik. Ha nagyon finom akarok lenni, akkor azt mondom, hogy nem ugyanazt a mozit néztük, illetve ő semmit sem nézhetett, hiszen még a mi ifjúságunk utolsó éveiben – a 80-as évek elején is – a csattogós lepkét tologatta. Nézzük akkor, hogy az én véleményem szerint mitől és hogyan vagyunk mi egy nemzedék.
Új világlátás. Szívesen írtam volna filozófiát, de ez egyrészt nem olyan mélységű, másrészt szinte teljesen felölelte az egész nemzedékem, amire pedig semmilyen filozófia nem képes. Lényegét tekintve legjobban a „szeretkezz és ne háborúzz” jelszó foglalja össze.
A mi nemzedékünk sem volt okosabb, mint a többi, de elege lett az előző generációkat ért iszonyú vérveszteségből, a világ fizikai lerombolásából és abból a társadalomból, amelyik ezt létrehozta. Ezért amennyire persze ez lehetséges, kivonult a társadalomból. Ifjúsági klubokat, koncerteket, óriás koncerteket hozott létre és kereste az utat a természetbe. Így indult el a hippi és a naturista, nudista mozgalom és lettek divatosak nyugaton is a legszélsőségesebb baloldali politikai irányzatok és az ezek által szervezett tüntetések, diáklázadások. Nemcsak el akartuk hagyni a társadalmat, hanem meg is akartuk változtatni. Ezt egy kortársam úgy fogalmazta meg, hogy amíg mi az egyetemi büfében mindig a világ megváltását terveztük, a mai fiatalok az induló startupjaikról beszélgetnek.
A társadalmi konvenciók megtagadása a legkellemesebb a szerelem és a szex területén volt. A szerelem szabadsága már korábban is megkísértett nemzedékeket, a szex azonban - mint alapvető emberi szükséglet - ekkor jelent meg először. Ehhez persze jókor érkezett a fogamzásgátló tabletta feltalálása, ami felszabadította a nőket és hogy ekkor még nem volt AIDS.
A forradalom elmaradt, de forradalmi változások létrejöttek. A mai viszonyok között nehéz elképzelni, hogy a 60-as 70-es években, milyen botrányt okozott, ha valaki eltért az osztályában, kasztjában megszokott külső megjelenéstől. Magyarországon a 60-as években a hosszú hajú férfiakat az utcáról vitte el a rendőrség és kopaszra nyíratta, a nálunk vadabb kultúrájú USA-ban az Easy Rider című filmben ugyanezért embert is öltek. A 70-es években az ifjúsági szórakozóhelyeken már nem volt kötelező a nyakkendő, de hiába drága nyugati és bőr volt az edzőcipőd, nem engedtek be benne. 15 éves koromtól 30 évesig, az első vezetői beosztásomig volt egy olyan szép időszakom, amikor a külsőmre nem sok időt vesztegettem. Télen-nyáron piszkosra taposott fehér „Tisza” tornacipőt hordtam, nem azért, mert ez volt a divat, hanem mert csak ebben az egy színben volt kapható. A tiszta fehér viszont nagyon ciki volt, ezért gyorsan piszkosra tapostuk. Nyáron kék farmert, télen mikrokordot hordtunk pólóval és pulóverrel, ha hideg volt dzsekivel. Fodrászhoz évente egyszer mentem nyár elején, mert sokat voltam víz mellett és szerettem, ha gyorsan szárad a hajam. Télen a szakállam sem vágtam.
A lányok öltözködésében sok hasonlóság volt. Tudtak ugyanolyan piszkosfehér tornacipőben, farmerben és pólóban is megjelenni, mint mi, de azért nekik bőrcipőik, szandáljaik, szoknyáik és blúzaik is voltak. Viszont melltartót ők sem hordtak. A 70-es évek végétől a 90-es évekig a női felsőtest kikerült a szeméremmel védett testrészek közül. Az „unisex” mint fogalom és termékkategória is ekkor jelent meg és vált széles körben elterjedtté. A fő trend a természetesség volt. Minél kevesebb dísz, anyag, smink és ezáltal minél kevesebb költség, ami elválasztaná egymástól az embereket. Kivételek persze ekkor is voltak, de cikibb volt fölfelé kilógni a sorból, mint lefelé.
Az elektronikus hangszerek feltalálásával megszülethetett a rock és popzene, aminek népszerűsége soha nem látott és azóta sem megismételhető sikereket aratott világszerte. Az új zene elsöpörte a régi zenei irányzatokat, Magyarországon a táncdal és a nóta énekeseket. A zenei technika fejlődése visszaszorította az élőzenét. Új műfaj, új szórakoztató zenei ágazat alakult ki, megjelentek a lemezlovasok. A boomerek ifjúságában azonban még keveredtek az előző és a követő generációk sajátosságai. Mi voltunk az első generáció, aki sok konzervzenét fogyasztott, hiszen már volt magnónk. Viszont mi még tudtunk énekeleni, táncolni, sokan közülünk hangszeren is játszottak. Az éttermek többségében esténként élőzene volt, a koncerteken is a közönség nagyobb része táncolt, a házibulikon, a kirándulásokon és a táborokban mindig táncoltunk és énekeltünk.
Versenyszellem. Talán ez az, ami a leginkább különlegessé teszi a mi generációnkat a többihez képest. A különlegesen erős versengés fő oka nyilván a nagy sokaságunkban rejlik. Minden háború után megugrik a születésszám. Részben hazajönnek a fiatal férfiak a frontról, másrészt békében lehet csak felelősen tervezni a család bővítését és akkor pótlódik be az, ami a háború éveiben elmaradt. Ezt a többletet tovább növelte az 1950-1956 közötti időszak abortusztilalma, ami a kétszeresére emelte a születések számát. Nemzedékem alapélménye, hogy sikerül-e a felvételim? Az általános iskola kötelező volt, ott még nem volt felvételi kérdés. Ezt úgy sikerült megoldani, hogy két műszakban, egyik héten délelőtt a másik héten délután jártunk iskolába. Gimnáziumban és egyetemen viszont nem növelték a felvételt, hanem magasabbra emelték a lécet. De ha az ember csak sportolni akart valamit, ott is vagy nagy tehetséget vagy némi előképzettséget kellett mutatni. Később pedig a kevésbé igyekvőket vagy ügyeseket könnyen kirakták, szükség volt a helyekre a sorban álló tehetségeseknek. Arról nem is beszélve, hogy ma arányosan többen végeznek egyetemet, mint az én időmben érettségiztek. Talán az én szakmámban volt a legnagyobb a változás. Ma évente több mint 10.000 közgazdászt képeznek, annak idején csak mintegy 500-at.
Gazdasági rendszerváltás. Ez egy hosszabb folyamat volt, ami nagyjából a 90-es években játszódott le. Ezt azonban megelőzte a 80-as évek úgynevezett puha diktatúrája. A gazdasági vezetők esetében a politikai megbízhatóságnál fontosabb lett a végzettség és nyelvtudás. 1982 januárjától pedig a pénzügyi területek kivételével korlátozott feltételekkel gazdasági munkaközösségi jogi formában szabadjára engedték a gazdasági vállalkozást. Mivel az én generációm az ezredfordulókor 26 és 45 évek közötti korú volt, megállapítható, hogy a puha diktatúra és a gazdasági rendszerváltás a legtöbb lehetőséget ennek a korosztálynak adta. Mindenképpen sokkal többet, mint a később jövőknek. Amikor lehetőségekről beszélek, akkor nem csak az új tulajdonosokra gondolok, hanem az új vezetőkre is. Hiszen az új, már szabadpiaci feltételek között, a vállalkozások vezető menedzseri rétege is az új feltételeknek jobban megfelelő személyekre cserélődött.
Ebben a 20 évben alakult ki a legnagyobb részben az építők és a boomerek generációjából az az elit, amelyik tulajdonosként és menedzserként vagyonát és tudását utódjára hagyva vezetni fogja Magyarországot a 21. században.
