Blog

Generációk együttélése: Az alapok

Az én nemzedékemnek kicsit furcsa és némi magyarázatra is szorul, ahogy a kutatók ma használják „generáció” szavunkat.

Mi még fiatal korunkban amikor azt számolgattuk, hogy hány generációra vagyunk a márciusi ifjaktól, vagy honfoglaló őseinktől, akkor százévenként számoltunk 4 generációval, tehát egyenként 25 évvel, ami a mai időkben már lehet, hogy kevés lenne. A szülők és gyermekek átlagos életkor különbsége ma már inkább a 30-hoz közelít. Mégis a külföldi és a magyar generáció kutatók 14 éves generációkkal számolnak. Számomra helyesebb lenne ez esetben nemzedékekről beszélni, akik tagjai egyivásúak, akikkel „másként ejtjük a szót, fejünkön másként tapad a haj” (József Attila). Sajnos az angol nyelv nem képes ilyen finom megkülönböztetésre. Ezért maradt gondolom a tudomány nemzetköziségének érdekében a generáció nem túl találó és pontos fogalma.

Steigervald osztályozását és megnevezéseit fogom használni, ami közelít a nemzetközi sztenderdhez:

generációk	születtek	koruk
veterán-építő	1946 előtt	80 fölött
baby boomer	1946 - 1964	62 - 80
X	1965 - 1979	47 - 61
Y	1980 - 1994	32 - 46
Z	1995 - 2009	17 - 31
alfa	2010 után	16 alatt

„A besorolás alapja azoknak a körülményeknek a változása, amelyek meghatározzák egy-egy generáció viselkedési jegyeit. Én ide sorolom a háborút, a háztartási gépek forradalmát, vagy akár a walkman megjelenését, az internet és az okostelefon elterjedését, így alakultak ki a táblázatban feltüntetett életkori határok.” (Steigervald) A korcsoportok meghatározásának gyengesége, hogy a környezeti hatásokat, illetve ezek változását csak csecsemő korban tartja olyan fontosnak, hogy generációs csoportképző faktorként figyelembe vegye. A mobiltelefonról például Steigervald izgalmasan bebizonyítja, hogy már egy újszülött életében is, az édesanyja mobilozása miatt nagy szerepe lehet. Viszont szerintem kérdéses, hogy hány éves koruktól érzékelik a gyerekek a háborút, vagy pláne egy politikai diktatúrát?

A probléma kettős, egyrészt az életkörülmények megváltozása Steigervald szerint is minden generációra hat, de szerinte meghatározó módon csak az újszülöttekre. A mobiltelefon megjelenése példánk szerint jobban hat a csecsemőkre, mint azok szüleire, vagy pláne a nagyszülőkre. Ezzel egyet is tudok érteni. Másrészt nem minden változás működik ilyen módon. A mi családunkban a háború Budapest ostromakor mutatta meg magát a legszörnyűbb módon. Édesanyám 11 éves kislányként élte át, hogy az óvóhelyre érkezve egy részeg szovjet katona géppisztoly sorozatot enged a tömegbe. Egyik oldalán édesapja súlyosan megsebesült, másik oldalán a szomszédunk meghalt. Csecsemőként talán nem ez lett volna élete legmeghatározóbb élménye, viszont ha 5-25 évvel idősebb, akkor valószínűleg meg is erőszakolják. A műszaki változásokhoz a legfiatalabbak alkalmazkodnak a legjobban, bár az idősebbek is igyekeznek. A politikai és gazdasági változások többsége viszont még közvetlenül nem érinti a gyerekeket.

A nemzedékek konkrét kialakítását könnyű lenne vitatni, de nem érdemes. A megnevezések és kategóriák időbeli meghatározása már átment a köztudatba. Az pedig, hogy az újabb és újabb nemzedékek mindig mások, mert a világ változik és ők törekednek is arra, hogy különbözőek legyenek, aligha vitatható. Mi idősebbek is próbáljuk úgy nevelni őket, hogy mások legyenek, mint mi. Csak mi azt szeretnénk, hogy jobbak legyenek, ez viszont nem mindig sikerül. Legalábbis a mi értékrendünk szerint.

Életünk két fő színterén, a családban és a munkahelyen is a generációk együttműködése határozza meg a mindennapjainkat. Ez időnként persze harccal is járhat, én mégis inkább a különböző karakterek és képességek jól működő szimbiózisaként látom közösségeinket. Először vegyük sorba az egyes nemzedékek eltérő tulajdonságait, aztán majd foglalkozhatunk azzal, hogy hogyan teljesítenek az élet nagy feladatai során.